2012. június 11., hétfő

Töltött paprika

Életem első, egyedül készített töltött paprikája...
Mamától lestem el a készítését, de egyedül sosem merészeletem volna nekiállni. Mindig csak a részfeladatokat teljesítettem, ami a töltött paprika készítését illeti.
Mama már öreg, fáradtak a kezei, fáradtak a mozdulatai... ezért vele főzni már-már maratoni hosszúságúra nyúlik sokszor. Főleg, ha ilyen töltött ezt-azt készítünk.
Most viszont, hogy egyedül voltam, rájöttem, hogy nem is akkora ördöngősség, és tulajdonképp nagyon hamar el is készül a nyár egyik slágere. Amit - ne kövezzetek meg érte- még hidegen is szeretek...bizony... :)
Természetesen, gondolom, ahány ház, annyi féle töltött paprika. Ez a Sebi mama-féle, zeller nélküli, fűszeres töltelékkel készülő változat. Egészségetekre!

Hozzávalók a töltelékhez:
- kb 50-55 dkg darált sertés dagadó vagy lapocka (ez kb. 10 nagy paprikához elég)
- fele annyi dkg megmosott és lecsöpögtetett rizs, mint a hús
- egy kisebb fej hagyma reszelve vagy darálva
- néhány gerezd fokhagyma reszelve vagy darálva
- 1 db egész tojás
- pirospaprika, só, bors, majoranna, köménymag ízlés szerint

Hozzávalók a szószhoz:
- zsiradék
- liszt
- házi pradicsomlé
- víz
- cukor, só

És még: 10 db szép nagy paprika megmosva, kicsumázva.

Először a tölteléket készítjük el (akár előző este), melyhez a rizst leszámítva mindent alaposan összekeverünk, ízlés szerint fűszerezzük. Ha kóstoltuk, és rendben találjuk, összedolgozzuk a rizzsel. Ha túl kemény, kevés langyos vízzel hígítjuk (a gyúrás elején egyébként általában ilyesztően latyakos szokott lenni, de aztán, ahogy összedolgozódnak az anyagok, elég kemény massza lesz belőle). Kis állás jót tesz neki, de tölthetjük azonnal is a paprikákba.

A paprikákat kicsumázzuk. majd megtöltük a töltelékkel úgy, hogy az ujjunkkal lyukat fúrunk bele, így lesz helye a rizsnek megdagadni. A lyukat kevés töltelékkel befedjük. Ha megtöltöttük, a paprika hegyes végénél késsel 3-4 helyen beszúrjuk, hogy a paprika ne "dobódjon" szét, illetve gondolom azért, hogy a paradicsomos léből is tudjon felszedni.
Én most úgy készítettem, hogy csak 5 nagy paprikát töltöttem meg, a többiből nagyobb gombócokat formáztam, és így dobtam a paradicsomos szószba, mivel Ádám nem szereti a paprikát.



Elkészítjük a paradicsomos szószt, ami sima paradicsomszósz, csak ritkább kicsit.
Először kiválasztunk egy olyan lábost, amiben kényelmesen elférnek a paprikák, így tudjuk majd, hogy mennyi szósz kell. Mivel ezt ránézésre készítem, ezért itt mennyiségeket nem igazán tudok írni, de irányt azért tudok mutatni:
Annyi zsíron vagy olajon készítsünk rántást, ami a lábas alján szépen elterül. Ebbe szórunk annyi lisztet, hogy sűrűbb rántásunk legyen. Szép világosra pirítjuk, lehúzzuk a tűzről és mehet rá a pirospaprika, elkeverjük. Felöntjük vízzel és paradicsomlével (paradicsomléből most kb 0,5 litert használtam, és annyi vizzel öntöttem fel, hogy a lábas kb. feléig érjen). Sóztam, cukroztam. Itt jöhet egy kóstolás: ha úgy érezzük, bátran tegyünk még hozzá paradicsomlét, vagy vizet, illetve sót, cukrot. Ha megfelelő az íze (ki édesebben, ki savanykásabban szereti persze), beletesszük a paprikákat, lefedjük és lassú tőzzön készre főzzük.

5 megjegyzés:

Flóra írta...

Imádom!!! Ha valamit nagyon szeretek, akkor átalakítom a mi étkezési szokásainkhoz ... Ezt pl. szója granulátum segítségével készítem el és úgy is isteni. Persze csak hasonmása az eredetinek, de így legalább megnyugodtam, hogy ehetek töltött paprikát!!
Guszta... Ügyi vagy! Megy itt minden elsőre, mint a karikacsapás@

Ditti írta...

Csak nem vegetáriánus vagy? Mondjuk szerintem szójával is finom lehet, egyszer tán kipróbálom...mert tényleg nem jó, minden nap egy csomó húst eszünk...kell a pihi a gyomornak is... Csak a konyhám borzasztó...hadiállapotok uralkodnak, a konyhabútor csak nem akar elkészülni....ezért a fotók sem túl szépek egyelőre, mert csak az asztal sarkán tudom lefotózni őket, a kék abroszon, egyféle tányéron, mert a dobozokban semmit sem találok meg...

Ditti írta...

És itt is leszedtem most a szóellenőrzés funkciót! :D

Muzsi Attila írta...

Pedig a képek nagyon jók...már érzem a számban a kaják ízét...

Ditti írta...

Kedves Attila! Nagyon jól esnek a kedves szavaid, külön köszöntelek az olvasóim között, jó érzés, hogy végre itt is van egy követőm! Igyekszem finomságokkal rászolgálni! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...