Akkor épp költözés utáni káosz uralkodott nálunk, és zsenge fenyőrügy sem volt már túl sok a fenyőfákon (a szomszédból átlógó lucon és a házunk előtti ezüstfenyőn).
De ami késik, nem múlik,így idén pótoltam, és mindkét fenyővel kipróbáltam.
Több receptet is elolvastam, Verusnál és Gabojszánál ragadtam le végül, és nekem ez sült ki, akarom mondani érlelődött ki, belőle. :)
- zsenge fenyőrügy (figyelem, a tiszafa mérgező!)
- cukor
- méz
Tiszta befőttes üvegekbe rétegeztem: alulra fenyőrügy került, erre 1-2 ek méz, és kb 1,5 cm rétegben cukor, majd ismét fenyőrügy, méz, cukor...legfelülre cukor került.
Ablakba tettem ahol egész nap éri a napfény, a kupakokkal lefedtem (nem csavartam rá), és érni hagytam.
Én 2 hét után szűrtem le, de a cukor egy része nem oldódott fel teljesen (nem vártam tovább, mert a cukor leült az üveg aljára, és láttam, ez mér nem lesz jobb). Ezért nagyon kicsit megmelegítettem egy lábasba öntve (épp csak annyira, hogy az üveg alján összeállta cukor folyjon, forralni nem akartam, hogy a méz ne veszítse el jótékony hatásait), így szépen le tudtam szűrni az egészet.
Tiszta üvegekbe töltöttem, és mehetett a kamrapolcra. :)
A fenyőrügyeket még kinyomkodtam, majd megszárítottam, mert állítólag finom fenyőtea főzhető belőle.
Nekem ilyen lett szűrés után, üvegekbe töltve, de hozzáteszem, másnapra a cukor ugyan úgy leült az aljára, ami szerintem annyira nem nagy baj, torokbajra így is tökéletes lesz. Én nem tettem hűtőbe, csak a hűvös spájzba.
Igazából nem tudom, ki, hogy csinálja, hogy az összes cukor feloldódjon, és nem tudom, én hol rontottam el... lehet, túl vastagon rétegeztem? Segítenétek a hozzászólásokkal, hogy jövőre jobban sikerüljön?


