Ha valamit, akkor a palcsinta sütést gyűlöltem, mikor kicsi voltam. Sosem sikerült szépre: szakadt is, meg-meg égett, cakkos is lett, lyukas is, és különben is...Tán még pityeregtem is, hogy én sosem fogok tudni palacsintát sütni. És nagyon utáltam, hogy kb. kéthetente biztos oda kellett állnom a gáztűzhelyhez, mert palacsinta volt a menü. De a mamámat nem hatotta meg a "produkció", keményen rámszólt, hogy tessék csak sütni, majd mindig jobb és jobb lesz, ne csüggedjek, és ne várjam el, hogy egyből olyan szépek és egyformák legyenek, mint az övéi. És milyen igaza volt. Ha akkor, ott, nem szól rám, a mai napig nem sütnék palacsintát, az biztos...Viszont már több, mint 10 éve bátran és örömmel sütöm mindenki kedvencét, mert pont olyan tökéletesek, mint mamáé.
És hogy mitől rendhagyó? Sem tej, sem szóda nincs benne, és tojás is csak minimális. Mamától így tanultam, és nem is variáltam soha, annyira bevált. Se nem "száraz, fújtó", se nem "gumis" állagú, hanem szerintem pont ideális, és ebből a tésztából vékonyabb és vastagabb palacsinta is süthető, ízlés kérdése. Tény azonban, hogy én mindig zománcos vagy klasszikus vas palacsintasütőt használok, a teflonban valahogy nekem nem sikerül. Lehet, hogy oda nem ez a tészta a megfelelő, bár anyu abban is szuperul megsüti. :) Olcsó, laktózmentes és nagyon finom. :)
Hozzávalók egy nagy családi adaghoz (mindig érzésre készül egyébként):
- kb. 60- 70 dkg liszt (kb. 1/3-a rétesliszt legyen)
- 2 db tojás
- 2 kisebb marék cukor
- csipet só
- langyos víz
- sütéshez zsír vagy olaj
(Meg szoktam kóstolni, és ha nagyon ízetlen, még kis cukrot teszek bele)
Minden palacsinta sütése előtt a palacsintasütőt olajjal vagy zsírral kenjük meg, és így süssük, illetve fontos, hogy az első darab sütése előtt alaposan forrosítsuk fel a palacsintasütőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése