2012. szeptember 11., kedd

Olga, avagy diós-holdas süti

Szintén nagyon régi recept, szintén mama füzetéből, ahol Olga néven szerepel, de mi csak holdasnak hívjuk, mert hold alakúra szaggatjuk a sütit.
Természetesen téglalap, vagy négyzet alakúra is szeletelhető.
Viszonylag gyorsan kész (ha a dió előre le van darálva, akkor meg pláne), és nagyon kiadós, finom süti.



Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • 4 tojás sárgája
  • 20 dkg szoba-hőmérsékletű zsír
  • késhegynyi szódabikarbóna (Frissítés: Púpos késhegynyi. Merjünk bele bátran a zacskóva, és ami rajta marad a késen, mind mehet bele.)
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • pici só
  • tej (annyi, hogy lágy tésztát kapjunk)
 Tetejére:
  • 25 dkg cukor
  • 25 dkg dió
  • 4 tojásfehérje felvert habja
  • baracklekvár a kenéshez
A tészta hozzávalóit egyszerűen összekeverjük fakanállal, majd kikent tepsibe simítjuk. Sűrű, de kenhető  (nem folyós!) állapotúnak kell lennie. Tepsiméret kb. 22x37 cm.
A tetejét lekvárral megkenjük.
A diót és a cukrot összekeverjük, majd a tojások fehérjéből vert kemény habot óvatosan beleforgatjuk, és egy vizes villával a lekvár tetejére simítjuk úgy, hogy először kupacokban sűrűn ráhalmozzuk, majd a villával óvatosan elhúzogatjuk, hogy mindenhová jusson (figyeljünk, hogy a lekvár ne buggyanjon ki sehol).
Épphogy előmelegített sütőben közepes hőmérsékleten megsütjük.
Ha kihűlt, pogácsaszaggatóval holdakat szaggatunk, és porcukorral meghintjük.



15 megjegyzés:

Unknown írta...

jaj nekem gyártod a finomságokat!!!!

Ditti írta...

Csak nem hasonló az ízlésünk sütik terén? :)

Névtelen írta...

nem sikerült. utólag már egyértelműen látom, h ennyi liszthez nem megfelelő adalék a késhegynyi szódabikarbóna. sajnálom, h a receptre bíztam magam...

Ditti írta...

Sajnálom, hogy nem sikerült, ezer éve így készítem, nekem mindig sikerült. Sajnos a "késhegynyi" nem egzakt mennyiség, de így van az eredeti receptben. Nálam a késhegy annyi, amennyi rámegy a késre, ha belemerem a szódabikarbónás zacskóba, ami azért annyira nem kevés.

Ágnes írta...

Ma megsütöttem. Nekem 4 dl tejet vett fel a tészta, így kellő sűrűségű lett. Nem émelyítően édes, és a tészta finom omlós. Jó a recept, köszönöm!

Névtelen írta...

Ennyi liszthez ennyi zsíradék sok, a kevert és nem gyúrt tészták ennél kevesebbet igényelnek, a még meg nem sült kissé folyós tésztára hogyan lehet rákenni lekvárt?

ICA írta...

ÉN IS MEGSÜTÖTTEM, A ZSIR SZERINTEM SOK, ÉS A SZÓDABIKARBÓNÁT MILYEN KÉSSEL MÉRED, MERTHÁT UGYE A KÉS IS SOKFAJTA. ÉN FÉLIG MEGSÜTÖTTEM A TÉSZTÁT, ÚGY KENTEM RÁ A DIÓT.

Kriszta írta...

Megsütöttem, szörnyű lett. Hallgatnom kellett volna az előző kommentekre...

Ditti írta...

Sziasztok Lányok! Sajnálom, hogy sokatoknak nem sikerült. :( Pedig ehhez bizony ennyi zsír kell, nem elírás! Ha a kisbabám engedi, valamikor megsütöm újra, lemérem pontosan mennyi tejet vesz fel a tészta és hány gramm a szódabikarbóna. Ez egy nagyon-nagyon sűrű kevert tészta kell legyen, de kenhetőnek kell lennie. Mivel sűrű, ezért simán rá lehet tenni a lekvárt a tetejére még sütés előtt.

Pogány Ági írta...

Nekem sem lett túl jó. A tészta nem lettem könnyű, laza. Inkább kocsonyás .A zsírt mivel lehetne kiváltani?

Ditti írta...

Kedves Ági, ennek nem könnyű a tésztája, a "kocsonyás" jelző egészen találó rá, amit írtál. Ha apiskóta jellegű tésztát szeretnél, akkor ez nem a te süteményed lesz. Ez egy tömör tésztás, laktató süti, pont a zsírtól. Talán margarinnalérdemes lehet megpróbálni, úgy talán könnyedebb lesz a tészta.

Unknown írta...

Megsütve,kidobva!
Szerintem sok a zsír,kevés a szódabikarbóna.

Zsófia írta...

50.dkg liszthez, 1 db. sütőpor kell! A szódabikarbónát nehéz eltalálni. A zsír elég, a tejjel kell eldolgozhatóvá tenni. A habot 4.kanál cukorral verem fel, és a diót reszelt citromhéjjal keverem előbb össze, úgy adagolom a habhoz. 40 éve sütöm így ezt a sütit.

Névtelen írta...

Én is így gondolom! 😉

Névtelen írta...

Megsütöttem, kb. ehetetlen, sajnálom az elpocsékolt lekvárt és a drága diót😔

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...