Röpülnek a napok...Ahogy egyik ismerősöm mondja, azt veszem észre, hogy reggel felkelek és már el is telt pár hónap.
Magam sem értem hogy, de folyamatosan teszek-veszek, mégis úgy érzem, semmire sincs időm, hogy semmit nem haladtam. Megcsinálok valamit, de közben 3 új feladat születik, amit meg kell oldani, el kell intézni...Ugyanez van itthon is, meg a munkahelyen is.
A blog nagyon fontos nekem, de nem állhat az első helyen.
Észrevehettétek, hogy mostanában a bejegyzések is igen ritkák, kommenteket írni meg még kevésbé van időm nálatok. Régebben a munkahelyemen cigi- vagy kávészünet helyett (egyik szenvedéllyel sem élek) elolvastam 1-1 blogot és írtam pár sort, így itthon erre már nem kellett külön időt szánni....most már erre idő sem lenne bent, ráadásul a korlátozott net hozzáférés miatt nem is kivitelezhető.
Tudom, a blogolás egy kétoldalú dolog. Mindkét fél részéről kell a visszajelzés a másik felé, mostanában ez részemről sajnos nagyon elmaradt.
Viszont szeretném megköszönni, hogy annak ellenére jöttök, olvastok és kommenteltek, hogy én nem tudom most ezt viszonozni nektek (az olvasás megvan ugyan, de a kommentelés hiányzik...).
Köszönöm, hogy nem iratkoztatok le a blogról, pedig nem sok recept került fel mostanában.
A jövő héten szabadságon leszek, talán utólérem magam, talán nem. Tervek vannak, meg programok is jócskán. Holnap pl. paradicsom befőzés. :) Akárhogy is lesz, igyekszem újra felvenni a fonalat, és folytatni úgy, ahogy elvárom magamtól (mert per pillanat nem hozom az elvárt szintet még magam felé sem).
Nem szoktam személyeskedni, de ezt úgy éreztem közölnöm kell veletek. És még egyszer, KÖSZÖNÖM nektek, hogy kitartotok mellettem.
És még valami, ha szeretnétek olcsón régiségeket venni tőlem, akkor a Facebookon megtehetitek, most nyílik majd 3 albumom:
https://www.facebook.com/kedves.holmik
Mindenkinek minden szépet és jót kívánok!
Ditti
