Zalabia (arab mézes fánk)

Stahl Juditot nagyon szeretem, mindig megveszem a magazinját, de be kell vallom -magam sem értem miért-, ritkán készítem el a receptjeit, pedig eddig, amit elkészítettem Tőle, mind nagyon jól sikerült. Talán sokszor hiányzik belőlem a kísérletező kedv, ez lehet az oka. Szívesebben próbálok ki olyan recepteket, melyeket kóstoltam már valahol, mert ott tutira megyek, ha értitek mire gondolok.
Karácsony előtt lapozgattam a korábban megjelent Stahl magazinokat, és megakadt a szemem ezen a fánkon. Annyira megkívántam, hogy szilveszterkor el is készítettem. :)
Nekem és Apának nagyon ízlett, Tesómnak viszont nagyon nem, Anya semleges volt, Ádám pedig meg sem kóstolta (a karácsonyi sütiroham után rá sem bírt nézni :) ).
Szóval a vélemények megoszlottak, de egy biztos: én aznap vagy 8 fánkot megettem, és még tudtam volna...:)
Az eredeti recept az interneten is olvasható, itt.

Hozzávalók

Tésztához:

• 2,5 dl langyos tej
• 2 ek cukor
• 1 zacskó szárított élesztő (én 2,5 dkg frisset használtam)
• 50 dkg finomliszt
• csipet só
• 3 dl langyos víz

Mázhoz:

• 2,5 dl víz
• 25 dkg méz
• 1 narancs vékonyan meghámozott héja
• 3 szem kardamom morzsában megtörve

Sütéshez:

• 7 dl olaj

A tejet fél evőkanál cukorral és az élesztővel felhabosítjuk (ha frisset használunk, felfuttatjuk).

A lisztet, a maradék cukrot és a sót elkeverjük, beleöntjük az élesztős tejet, a vizet és a maradék tejet is hozzáadva fakanállal sima tésztává dagasztjuk, 1 órát folpackkal letakarva kelesztjük.

A szirup hozzávalóit 15 perc alatt, lassú tűzön összefőzzük, majd leszűrjük.

A megkelt tésztából 2 kanál segítségével kb. 6 cm átmérőjű gömböket szaggatunk, és forró olajban szép aranybarnára sütjük, papírtörlővel bélelt tálba szedjük, hogy a felesleges olajat felszívja. 

Még melegen a szirupba forgatjuk pár másodpercre, és így tálaljuk.

A maradék szirup nagyon finom teába, de én pl. a fánkokat még utólag is belemártogattam (falatonként), így fokoztam az élvezeteket. :)